Kisiklás

Részletek különböző bulvárlapokból

„ … 32 éves munkatapasztalattal a háta mögött…”

„ Az eddigi becslések 131 halottról szólnak…”

„ … alkoholfogyasztásra utal többek közt… „

„ … valószínűleg nem lassított a kanyar előtt.”

„ …a kisikló szerelvények teljesen leamortizálták a domboldalban elterülő tanyaházakat. „

„ … munkatársai és felettesei nem értik hogyan… „

„Önmagam állok a saját utamban. „

„ - Író vagyok, nálam tisztábban senki sincs azzal hogy a szavaknak súlya van.

   - Hány kg-t nyomnak?

   - Pont akkorát amekkora elég ahhoz hogy összeszoruljon az ember szíve, vagy épp ellenkezőleg, lehulljon róla a szorító kapocs. „

‎" Megérdemled az igazságot. De az igazság az, hogy te az igazságnál sokkal jobbat érdemelsz. " 

„Teljes zsákutca: ha adódik előttem egy probléma, kétségbeesek. Ha nincs probléma, rövidúton mindig csinálok magamnak. „

„A múlt olyan, mint egy tükör. Legszívesebben összetörnéd, de akkor semmi nem emlékeztetne rá, hogy ki vagy. Ahogy a múlton, úgy a tükörben látszódó arcon sincs mit szégyellnünk. Ami történt, megtörtént. Vagyunk, akik vagyunk. „

„Az élet túl rövid ahhoz hogy hagyjuk elszalasztani a lehetőségeket és az örömöket. Hosszúnak tűnik, de egyáltalán nem az, főleg akkor ha szerelmeddel éled le. Mert belőle sosem elég: se szemének hosszú pillantásaiból, se hajának végtelen simogatásából, se kezének érintéséből. Az idő felértékelődik ezekben a pillanatokban. „

„Gondolkodom tehát (paranoiás) vagyok. ”

„ Vannak udvarias és vannak költői kérdések. Az udvarias költői kérdések mindennél kínosabbak. „

„Az emberek annyira megszokták manapság a hazugságokat, hogy ha őszinte vagyok velük azt egyből bunkóságnak veszik. „

Farkasodú

Erdő közepében, völgynek tetején,
Sziklák rejtekében: magányos menedék.
Aranyba öltözik a lombsereg alant,
Fényben fürödve szemlélődik a farkas,
Hófehér bundáját a nap melengeti,
Idejét – mint mindig  – hasztalan tengeti.

Birodalmát a hegyek büszkén szegélyezik,
Szeme rezzenését a fák feszülten figyelik.
Dacolva az éhséggel, nem törődve mással,
Kémleli a tájat, keresi a társat.
Csend suttog fülében, motyog, ordít –
Csontomig hatol, ahogy a holdra vonyít.

Nem kapja fel fejét senki lent a völgyben;
Nem érkezik válasz a fehér ködben.
Üres szív a farkas, nyugovóra térne –
De elszáll a bánat, láng lobban az éjben.
Életet önt belé az odú belseje:
Benne meseszép, hófehér kedvese.

" Melyik a jobb: szeretni és szenvedni egyszerre vagy se nem szeretni se nem szenvedni? "

" Mindent a szemnek, mindent a kéznek, de legfőképp mindent a szívnek.”

" Nem vagyok zárkózott. Inkább úgy mondanám, hogy csak azoknak nyílok meg akik megérdemlik. "

" Nem akartam önző lenni: de az embert a körülmények teszik azzá, aki. Engem a magány tett azzá, aki vagyok, amilyen vagyok. És hálás vagyok érte. "

" Az élet csak annak szörnyű aki hagyja hogy az legyen. ”

" A boldogság összetett cél. Megnyilvánulhat rengeteg mindenben. Egy társban aki kihozza belőlünk a legjobbat. Egy családban akiért élhetünk, tevékenykedhetünk. Egy munka ami kihívás, de amit tehetséggel és jókedvvel dolgozunk. Vagy egy életstílus amit űzünk, és amely űzése során elégedettek, örömteliek vagyunk, de ezek csak cseppnyi példák egy tengerből. Ha meg akarod találni a boldogságot nyitott szemmel kell járnod. De hogyan is vehetnénk azt észre ha a szemünk elé kerül, ha ezt sem tudjuk, milyen is az, hogy néz ki? "

" Nem akkor szeretsz valakit igazán ha csak érte élsz, hanem akkor ha meghalni is képes vagy érte. "

" A változás szelében a virágok illatába sajnos a rothadásé is belevegyül. "

" Ha hagynám hogy minden a jövő zenéje legyen, és nem kezdenék el rögtön hangolni rá akkor mindig csak a néma csönd uralkodna a muzsika helyett. "

Pro és kontra

 Pro

 Képes voltam újra nevetni,
Ballépéseimet feledni,
Keserű múltamat temetni,
Magamat szabadon engedni.

Kontra

 Könnyeim  hullottak eleget,
Éreztem hideget, meleget,
Amikor nem fogtad kezemet,
Amikor sértetted lelkemet.

Pro

 Motiváltál, s erőt adtál,
Tőlem tiszta szerelmet kaptál,
Amit szívem soha sem sajnál,
Mert énbennem te sok jót hagytál.

Kontra

 Nem fogadtuk el egymást belül,
S viszonyunk egyre csak feszült.
Változást vártunk, hátha enyhül:
Más emberek soha nem lettünk.

Kimondtuk együtt: Legyen vége!
Elhagytuk egymást, tűzben égve…
Csak vennék ki szívemből késed…
Van már más, ki elfogad téged…

Szenteste

Most nyoma sincs  a téli hónak,
Sőt, eső mossa az utcákat.
De bent a szobákban meleg,
Fényeik szépítik a tájat,
Most több a világ gondja,
Mint eddig valaha volt.
De ma újra megtanuljuk,
Milyen is az feledni.
Most meghitten ünneplünk,
Kis családunk körében.
De bárcsak megmaradna ez,
Ne múlna el megint!
Most szenteste órája van,
Imádom minden percét.
És élvezzétek Ti is;
Szenteste csak egyszer van.

Az áttörés

Láncok, miket én alkottam
Fonták körbe két karomat.
Élveztem a szürke fémet,
Tapintását, a hidegséget.

 
Nem akartam kitörni,
Mert gyáva voltam elhinni,
Hogy sikerülhet elérni,
A láncokat letépni.

Feladtam, de rám találtál,
Nekem új életet adtál.
Fagyott testben fagyott szív,
Édes szavad, mi életre hív.

Boldog lett az Életem,
Te lettél a Mindenem.
Köszönöm az Ölelést,
Köszönöm az Áttörést.

Cupido sosem késik

Cseperedsz, változol, felnősz, komolyodsz,
Rohan az élet, te meg csak mosolyogsz:
Felhőtlen lelked ege, élvezd ki,
Viharok erdeje nem kerül el senkit.

Pörögnek a napok szépen és csendben,
De mit keres egy nyíl a szívedben?
Min merengsz annyit? Alig eszel ételt,
Nem tudom miért vágsz ilyen képet.

Kétlem, hogy beteg lennél, de jól sem vagy…
Én bolond! Hát lány lesz a dologban!
Mégis hogy néz ki? Mi a becses neve?
Melyik nőnemű egyed szíved hölgye?

Örülj e percnek, ragadd meg kardodat,
Ejj, még csak most kezded harcodat!
Irigyellek téged, de még mennyire!
Tudtam, hogy jó érzés, de ennyire?